LASZLO ARANYI

Death of a Nation Canto

To the ghost of Ezra Pound

There is a smoky-slimy, tricksy formation on the shovel

We thought it was Hungarian land...

The panicked flight of the inhabitants cannot be explained

If all values are marginalized,

and the gimcracks become the model to follow,

we lure the Grim Reaper:

"Come out, moon pot-faced brother!"

But the rest of the world is no different,

False twists are strangling

civilization everywhere.

詩三百，一言以蔽之，曰：『思無邪』。

This line from the Book of Songs is the most important.

"Let your thoughts be devoid of wickedness..."

"What about those who were born vile?"

"Holes in the bottom of the sack", the Master sneers...

The belly cannot replace the back,

nor can the arrival the outgoer,

(Jezebel's spherical pebbles, the whipped cream spurting from the flacon,

arrange themselves to meaningful figures on her muscular, alabaster thighs),

and the ukases carved on stone tablets can’t replace the natural order of our souls.

A thousand years of massive agony... What has sustained

our cursed nation of the Creator for so long?

Could it be the constant nausea

that comes from the frugality

of a persistent sense of saturation?

(Translated by Gabor Gyukics)

Nemzethalál-canto

Ezra Pound szellemének

Lapáton a füstös-nyálkás, faramuci képződmény.

Úgy tudtuk, ez a magyar föld…

Az itt lakók pánikszerű menekülésére nem leljük a magyarázatot.

Ha minden érték perifériára szorul,

s a bóvli lesz a követendő minta,

a Kaszást csalogatjuk: „Gyere elő, holdfazék képű sógor!”

De a többi fertály sem különb,

mindenütt fals csavarintások

fojtogatják a civilizációt…

詩三百，一言以蔽之，曰：『思無邪』。

A Dalok Könyvéből ez a sor a legfontosabb.

„Gondolataidból hiányozzék a hitványság…”

„S a hitványnak születő?”

Bosszúsan legyint a Mester: „Lyuk a zsák fenekén”…

A has nem helyettesítheti a hátat,

az érkező a távozót,

(Jezabel gömbölyű kavics, a flakonból kipréselődő tejszínhab jelentőségteljes ábrákká rendeződik izmos, alabástrom-combjain),

s a kőtáblákra vésett ukázok sem pótolják lelkünk természetes rendjét.

Évezrednyi masszív agónia… Mi a tartotta fenn

ennyi ideig a Teremtő elátkozott nációját?

Talán az igénytelenség

állandósult telítettségérzetéből fakadó

állandósult hányinger?